De hol az ember? A mûvész? Ki volt? Milyen szél vagy fergeteg sodorta erre a tájra, amely maga még nem bírt mûvészt nevelni, mert rögeit kilúgozta a hamu és a vér... Nézem a kupolát s ott a ködbeveszõ, allegorikus alapokon egy arcot keresek. Hátha engedett a kísértésnek s néhány vonást önmaga arcáról is odaejtett. Fáradt már a szemem a hosszas felfelé tekintéstõl, fáj minden idegszála, de mû nem ereszti el, végre a táncoló vérerek szövevénye mögött, Lukács evangélista ökrének lábánál feltûnik néhány festett betû, egy név: SCHÖPF.