2017. október 19.

Szilágyi Domokos költő kettős élete


Nem láttad az erdőben

A szögesdrótra feszített táblát

Csupa nagybetűvel írták rá:

Fűbeharapni tilos.

Nagányos tömegbrn nem rád

méretezett súlyú jelszót cipeltél

Legalább kenyeret annak,

Ki jó szóra éhezik.

Az emelvényen ülők megtapsoltak,

egyszer pénzed si volt.

Papírhajót hajtogattál belőle

egy szomorú arcú kisfiúnak.

Amikor elnyelte a csatorna,

kacagástok szikrázott

a zivatar mögötti tócsákon.

Mondd, milyen színe van

az utoljára látott falevélnek?

Végigdideregted azt a hideg világot,

kibírtad őszig, aztán

úgy nyúltál el az avar fanyarán.

Nehogy belédbotoljanak a hangyák,

kivártad az elvonulásuk.

Húsbacsúszott - mondják -

a nikkelezett aczél, simán,

mint egy világnézeti tévedés

Szerettünk volna még beszélgetni veled,

s addig ordítottunk, míg elhallgattál,

pedig már éppen kezdtünk odafigyelni.

Neked sikerült víz alatt fészket rakni

és uram bocsá' pontot tenni

a mondat végére.

/Aradits László verse Szilágyi Domokos halálhírére,

1976/

[...]
http://www.youtube.com/watch?v=JVFcp2_n9s0&feature=related
[...]
http://www.youtube.com/watch?v=3FcqPuNkOvw&feature=related
[...]
Links
© 2010 Boros Zoltan
Website by Andrix