„ÖNÁLLÓ MÉDIA NÉLKÜL

éppen saját önállóságunkat és demokratikus létünket döntjük romba”

Székedi Ferenc az ÚMSZ és a Manna hullámhosszán ezzel az alcímmel gondolta tovább az EMNT Médiapolitikai bizottságának egyik dokumentumát többek között a http://umsz.manna.ro/velemeny/stb_es_ami_meg_van_2010_02_23.html webhelyen.

Az ismert közíró a rá jellemző csipkelődő módon mindjárt az elején belekötött a „hatékony” kifejezésbe és a „stb.” jelentésébe.

A 'hatékony' jelző valóban egyike volt a 89 előtti újságírás semmitmondó, bombasztikus szavainak a 'megvalósítás' és más hasonló szavakkal együtt. Főszerkesztő koromban, a kilencvenes évek elején, összeállítottam egy kis szógyűjteményt és megkértem a kollégákat, hogy a nagyon elkoptatott kifejezéseket ne használják, mert bár mindegyiknek van pontos jelentése, az érzelmi velejáró a múlt rendszer propagandájának üresjáratait juttatja eszünkbe. Szerintem húsz év után az ember azt hinné, új generációk nőttek fel, akik nem olvasták az Előrét vagy a Falvak Dolgozó Népét és kár kiirtani egyébként konkrét jelentéssel bíró magyar szavakat. Dehát élnek/élünk olvasók és írogatók, akiknek a 89 előtti történések kiirthatatlanul bevésődtek az agyába. Ezért mégis, lehet, hogy Sz.F.-nek van igaza, talán még mindig ne használjunk 30 évvel ezelőtt elkoptatott szavakat, mert rossz emlékeket ébresztenek ... az olvasók egy részében.

Ami cikkének tartalmi oldalát illeti, köszönöm, hogy kibontotta, tovább göngyölítette az EMNT Médiapolitikai bizottsága közleményének gondolatait. Azt nem egészen értem, miért feltételezi, hogy ami nincs az általa olvasott egyoldalas írásban, az nem lenne tárgya a bizottság munkájának?

Figyelmébe ajánlom az EMEF-en az RMDSZ-nek átnyújtott dokumentumot is,

http://boroszoltan.ro/art.shtml?grp=8&cat=23&art=65, amely az erdélyi magyar média megoldandó kérdéseinek ugyancsak mindössze egy szeletét tartalmazza: azokat a régóta napirenden levő szerkezeti átalakításokat, amelyeket a médiahatóságokban jelen levő RMDSZ-tagok kezdeményezhetnek és a koalíciós partner támogatásával (ha lesz ilyen), megoldhatók. Ezek a hatóságok: a Parlament Média és Kultúra Bizottsága, Országos Audiovizuális Tanács, a közszolgálati rádió és televízió igazgató tanácsai. Gyakorlati lépések, amelyek nézettebbé, hallgatottabbá tehetik a közmédiumokat. Az EMNT Médiapolitikai Bizottsága szeretné, ha a közvélemény tudomást szerezne arról, hogy a kormányzati szerepvállalás keretében milyen intézkedéseket tartunk hasznosnak és lehetségesnek. Szeretnénk azt hinni, hogy az EMEF-en az ismertetett elvárásokkal egyetértő miniszterelnök-helyettes és művelődési miniszter, azaz RMDSZ elnök és ügyvezető elnök, ezeket a logikus és időszerű intézkedéseket továbbítja és végrehajtatja a médiahatóságokba általa delegált tagokkal.

A hazai magyar közszolgálati rádió és főleg a televízió válsággal küszködik, a közmédiumok hallgatottsága, nézettsége drámaian csökkent. Vegyük csak az újraindulás óta eltelt húsz évet. A kilencvenes évek első felében a román televízió bukaresti magyar adásának a mért nézettsége még 94-ben is ma már csillagászati számot ért el: 34%, ami több millió nézőt jelentett, tehát sok román is nézte. Ez a mutató csökkent mára tíz- és húszezer közé. Ennek okai mélyebb elemzést igényelnének, de első két helyen mindenképpen a hazai és a magyarországi konkurencia megnövekedése (nézhetővé váltak végre a magyar csatornák is), valamint a tévénézési társadalmi szokások megváltozása, az új életformák (hajtok reggeltől estig, aztán elnyúlok a tévé előtt és nyomogatom a gombokat) megjelenése áll. Ehhez adódik a fiatalok (túl)szoros kapcsolódása az internethez és az ott elérhető szórakozásokhoz, beleértve a kiválasztható filmeket.

Az új kihívásokra új műsorpolitikával próbálnak válaszolni a szerkesztőségek. De kikerülhetetlen a szerkezet-átalakítás, magyarán a több napra, több csatornára követhetetlenül szétszórt hazai magyar adásoknak az egy gombnyomással, egy csatornán való hozzáférhetősége. Ez egyeztetéssel, új műsorpolitikai szereposztással jár, de semmiképpen nem egyenlő valamilyen központosítással. A stúdiók munkájának egy része az országos csatornán, a többi - akárcsak eddig - a regionálison lenne látható-hallható.

A kinyújtott tenyér. Tudott dolog, hogy a tízezer példányszámot csak a legjobb esetben átlépő erdélyi magyar lapok, de általában a kisebbségi sajtó, kizárólag kereskedelmi alapon csak kivételesen tud előállítani minőségi sajtóterméket? A közvélemény úgy tudja, hogy ez a lap, az Új Magyar Szó sem az eladott példányokból származott bevételből fizeti munkatársait. A mai támogatási rendszerről újságírók, lapszerkesztők mondják - nem biztos, hogy nyilvánosan -, hogy nem igazságos és nem átlátható.

Tetszik vagy nem tetszik, de a sajtószabadság a támogatási rendszer egyik függvénye is. A sajtószabadsággal kapcsolatosan ez az ÚMSZ-ban megjelent cikk megfogalmazta a mai valóságot: az erdélyi avagy bukaresti magyar korrupcióról - kevés kivétellel - csak a román lapokból értesülhet az olvasó. A lapok a piac mellett a támogató(k) pénzéből élnek, amelyet évenként kuratórium ítél oda, ezért a támogatót érintő kellemetlenebb információk, keményebb bírálatok csak burkoltan vagy alig vannak jelen a lapok hasábjain.

Én - jóhiszeműen - megpróbálok abból kiindulni, hogy a most éppen erős, a kormányzásban számarányánál nagyobb mértékben részt vevő parlamenti képviseletnek, kisebbségi szervezetnek/szövetségnek valójában az lenne az érdeke, hogy vezetői közt ne legyenek korruptak, megvesztegethetők, ezáltal megzsarolhatók, és nem az, hogy ha vannak, az ne kerüljön nyilvánosságra. Az is érdeke lehetne, ha elég erősnek érezné magát, hogy a szövetséget esetleg őszintén támogató újságokra, újságírókra ne vetüljön árnyék, hogy ezt azért teszik, mert a lap pénzt kap, míg az RMDSZ-t bíráló másik hasonló lapnak felkopik az álla. Milyen hitele lehet ennek tudatában az RMDSZ-t dicsérő, támogató és a bírálókat támadó írásoknak?

A támogatási rendszer átalakításának egyik modelljeként a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács módszerét ajánljuk. Ez abból áll, hogy miután megállapítható, hogy melyek azok a lapok, amelyek területenként közszolgálati feladatokat látnak el, a lakosság nagy részének a bizalmát élvezik, bizonyítottan minőségi, hiteles tájékoztatást nyújtanak, függetlenül a pártokhoz fűződő ideológiai beállítottságuktól, kapjanak a terület és a példányszám arányában normatív támogatást. Az újságíró társadalom civilszervezete, a MÚRE vezetői ezt a modellt találják elfogadhatónak.

Idézek még a támogatásról szóló passzusból:

- Az elektronikus média kerüljön vissza a támogatottak körébe.

- Azonos pályázati feltételek minden romániai magyar szerkesztőség részére. A támogatások nyilvánossá tétele, a láthatatlan finanszírozások megszüntetése.

- A támogatások odaítélését, elosztását első sorban a média személyiségeiből valamint a civil szervezetek, a kultúra és az egyházak képviselőiből álló testület végezze el.

A közszolgálati rádió és televízió mindenkihez szól! A média-hatóságokba (közszolgálati televízió és rádió igazgató tanácsa, Országos Audiovizuális Tanács) az RMDSZ által javasolt személyek kiválasztásakor a Szövetség konzultáljon az EMNT-vel, amelynek a média-bizottságában jelen vannak a MÚRE ágazati vezetői is.

A sajtóval, médiával kapcsolatosan sokfelé, sokszor elhangzott bajokat, kifogásokat rendszerbe próbálja szedni egy civil szerveződés, az EMNT szakbizottsága, és a nyilvánosság előtt átnyújtani az erdélyi magyar választók által a parlamentbe juttatott képviseletnek, mint a média és a civil szféra elvárásait. Szerintem ezt a sajtó részéről természetesen lehet bírálni, de talán érdemes mellé állni is és hozzáadni más ötleteket és észrevételeket. Az RMDSZ vezetőinek, Markó Bélának és Kelemen Hunornak eljuttatott dokumentum meggyőződésünk szerint a jelenlegi kormányzati ciklusban elvárható, megoldható intézkedés-csomagot tartalmazza.

A sajtószabadság megsértésének, a manipulatív tájékoztatásnak és más sajtóvétségeknek a nyomon követésére az EMNT sajtófigyelő-szolgálatot fog létrehozni, amelynek dokumentumai eljutnak majd a lehető legszélesebb nyilvánossághoz és adott esetben a a sajtóra vonatkozó törvények betartásáért felelős intézményekhez.

A jelenlegi kormányzati ciklus szerintem az RMDSZ szakítópróbája. Soha nem vett még részt ilyen arányban a kormányzati pozíciókban Bukarestben és Erdélyben (állítólag 40%). Most kellene elérni jelentős lépéseket az erdélyi magyarság stratégiai fontosságú intézményes jogai terén: ilyen a kisebbségek jogállásáról szóló törvénynek az erdélyi magyarság számára előnyös megfogalmazása és elfogadtatása, az oktatási válság-helyzet szerkezeti megoldása (kulturális autonómia, azaz a magyar oktatás kérdéseiben a magyarok döntsenek), a területi-közgazdasági reform nekünk kedvező kialakítása, a Székelyföld mint egységes régió létrehozása. Ha legalább ezekben a kérdésekben a ciklus végéig nem lesz előrelépés, ez azt a határozott üzenetet hordozná, hogy a kormányzati szerepvállalás nem a legmegfelelőbb vagy nem elégséges módszer a kisebbségi jogok biztosítására.

Boros Zoltán